Röviden? Jó motor! Pedig sokáig azt hittem, hogy nem. Voltak vele gondjaim, nem tagadom, de nem több mint másoknak. Talán azért voltam érzékenyebb, mert rossz élethelyzetekben jöttek elő 

A Pegazust 2007-ben vettem meg 700 km-rel, - cseréltem el - egy Győri szalonból. A motor 2004-es gyártású és 3 évig állt bemutató motorként. 2006-ban helyezték először forgalomba.

Az első nem jó élményem az elektromos rendszer meghibá

sodása volt. A gyújtás kapcsoló egyik vezetékénél kipottyant a forrasztás, mintha hideg kötés lett volna.

Helyben az útszélén - az Adventure Day kellős közepén - nyiszáltuk el a vezetékeket és kötöttük össze direktben. Mivel ez a hiba többször előfordult, minden esetben ezt a javítási módot alkalmaztam.

A 12 000 km-es szervizen a szerelő srác - szakmailag kiváló- szerint ez egy konstrukciós hiba lehet, mert a gyújtáskapcsolóba beforrasztott két vezetéket semmi nem tartja csak a forrasztás. Ez tartja a védőcsőbe húzott két vezetéket és a rezonancia, illetve a kormányzás miatt állandóan mozgó vezetékek forraszai elengednek. Ezt pár kötegelővel sikerült megnyugtatóan rögzíteni, a hiba kijavítva.

Egy másik esetben a hátsó brembo fék nem akart működni, azaz csak működni akart. Persze ez is szombaton jött elő 150 km-re otthontól .

Légtelenítőt kinyitva spriccelt a forró fékolaj, de legalább tovább tudtunk haladni. A diagnózis itt az volt, hogy felvizesedett a fékolaj, amit két évente le kellene cserélni. Ezek után a hiba lista ki is merült .

A motor: 652 cm³ sor egy henger Rotax gyártmány 5 szelepes injektoros 48 LE.

Pontosan annyit tud, mint kategóriájában a többi egy hengeres 650-es. Azt hiszem 2005-től a Rotax blokk helyett a Yamaha XT 660 R erőforrását használták ami 659 cm³-es, 50 lóerős.

A futómű: elöl 45 mm-es Marzocchi - mi más - teleszkópok adják a komfortot, meglepően kellemesen és határozottan viselkedik pl kanyarban fékezéskor is. Az eleje nem állítható, a hátsó Sachs rugóstag előfeszítése és csillapítása is megfelelően hangolható. Gyári beállítással durva felületű úton nagysebességgel hajtva is kiváló a stabilitása, ezért én azt sohasem piszkáltam. Az első teleszkóp rugóútja 170 mm, a hátsóé 165 mm.

A fékek: tulajdonképpen leginkább az első féket használom gyakran. Könnyen működtethető és megfelelő hatásfokkal lassítja a motort. A hátsó féknél sokat kísérleteztem a betétekkel. A jelenség az volt, hogy csak nyikorgott, nem fogott, majd befogott  . A megoldást a Ferodo Platinum betétje jelentette.

A gumik: a gyári Pirelli, de ezt az első cserénél Michelin-re, vagy Metzeler-re váltom. Nekem a gyári abroncsok elég keménynek tűntek. Olyan nem kopik, de nem is tapad.

Összességében egy igazi túra-endúró, ami meglehetősen jól pakolható. Oldalról egy nyakát előre nyújtó ló fejére asszociálhatunk a motor elejét nézve.

Szemből és hátulról a karcsúsága a szembetűnő.

A szimmetrikusan elhelyezett két, méreteiben arányos kipufogódobok nagyon jól sikerültek. A kényelmes utazósebessége a 110-120 km/h. Úgy 140-es tempónál már eléggé felerősödik a vibráció és kellemetlennek érzem a motorozást. Fogyasztása gyári érték szerint 4,8-5,2 szerint van, de ez a gyakorlatban akár 6 l/100km is lehet. A gyári 21literes üzemanyagtartály csak egy áprilisi tréfa. Először én hittem neki, de ennek eredménye képpen fordult elő, hogy családi segítségre szorultam. Pedig még kellett volna 50 km-t mennem vele. De nem mentem  . Hatótávja 300 km! Ezt én is akkor tudtam meg. Üzemanyag visszajelzője 260 körül kigyullad a benzin 305-nél kifogy. A kúton ekkor 18 liternél többet nem tudtam beletölteni.

A gyári alapfelszereltséghez képest egy GIVI túra plexi és egy Aprilia topcase van rajta. Ha sokat kell pakolnom akkor még felteszek rá egy Lois-os nyeregtáskát és kéthétre pakolhatok. A tanktáska kissé körülményes, mert a hagyományos mágneses táskák használhatatlanok, ugyanis a tank valami fél centi vastagságú műanyag (talán műgyanta) alapú cuccból van és nem tapad rá a mágnes. A télen szereltem fel rá egy GPS konzolt, amit a tank alatt észrevétlenül elvezetett kábeleinek segítségével az akkumulátorhoz közvetlen kötöttem, természetesen biztosítva.

Általában utas nélkül motorozom. A gép menettulajdonságait csak dicsérni tudom, hihetetlen jó vele kanyarogni és a rossz minőségű utak sem jelentenek neki problémát.

A motor két személlyel - kb 150 kg - már eléggé erőtlenné válik, vagy inkább azt mondanám veszít a fürgeségéből. A titkát még nem fejtettem meg, de a motor meglepően jól dönthető.

Apropó döntögetés! Érdemes mindig odafigyelni, hova is támasztom le, mert elég könnyen átbillen a túloldalra. Sajnos gyárilag nem szereltek rá középállványt és így csak a - véleményem szerint kissé hosszú - oldaltámasszal állíthatjuk le. Sok esetben az az érzésem, hogy túlságosan függőlegesen áll a motor. Talán rászánom magam egyszer és csinálok hozzá egy 1-2 centivel rövidebb oldal kitámasztót.

Megszerettem ezt a motort és már nem is bánom, hogy Pegazusom van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.